Karácsony, karácsony, karácsony...
Minden évben kb. szeptemberben kezdek készülni a karácsonyra. Mondjuk úgy, elnyújtom kicsit ezt az adventi mizériát. Nem arra gondolok, hogy kidekorálom a lakást, és mikulásos zokniban járkálok ide-oda, de sokszor eszembe jut, és várakozással tölt el a karácsony közeledte.
Mint azt egy korábbi receptnél leírtam (A híres le'Rakott krumpli), anyukám nem szeret főzni, ezért évekkel ezelőtt - mintegy felnőtté válásom mérföldköveként - átvettem a karácsonyi menü felelősségét. Nem túl könnyű ez a feladat, érdekes elvárásokba ütközik ilyenkor az ember, igyekeztem is megfelelni mindennek egészen addig a mondatig, ami apukám száját hagyta el egyik évben a "mit együnk idén karácsonykor" című izgatott közvéleménykutatásom alkalmával. Ilyenkor arra számít az ember lánya, hogy ha nincs konkrét ötlet, akkor lerendezik egy "rád bízom, mindig nagyon finom, amit készítesz", vagy hasonló szülői biztatással, de ehelyett én megkaptam az "egyszer igazán lehetne valami rendes kaja... , mondjuk RÁNTOTT HÚS" verziót. :D Azóta is tartó bosszúhadjáratom eredménye a következő recept is, mert hogy nálunk húsleves rántott hússal nem lesz a karácsonyi asztalon amíg én főzök, az biztos! (szeretlek apu :) )
(A képen látható bögre kedves barátnőm (BO) akril festőművész munkája.)
Hozzávalók:
30 dkg aszalt szilva
10 dkg méz
2 dl habtejszín
1 dl vörösbor
4-5 szegfűszeg
2 rúd fahéj
5 dkg dió
1 csipet só
1. Az aszalt szilvát kb. 8 dl vízzel, a vörösborral, a fahéjrudakkal és a teatojásba töltött szegfűszeggel felteszem főni.
2. Forrástól számított 10 perc után kiveszem a fűszereket, és hozzáadom a mézet, a csipet sót és a tejszínt. Leveszem a tűzről, és botmixerrel leturmixolom az egészet.
3. A diót apró darabokra vágom és zsiradék nélkül megpirítom egy serpenyőben. A leves tetejére szórom, és jó ízzel elfogyasztom. ;)
Ui.: Néhány szem szilvát érdemes még felkockázni, és a dióval együtt a leves tetejére szórni.
