A mostani recept egy halálközeli élményemhez köthető.
Mint az előző receptnél említettem (Sztrapacska kacsazsírban pirított lilahagymával), síelni voltam múlt héten. Úgy kezdődött, hogy az új kolléganőmről (TH) kiderült, hogy síoktató (valamint jófej is), és mivel ez teljesen kompatibilis volt a ténnyel, hogy nem tudok síelni, többedmagammal "felcsatoltunk". Néhány műanyagpályás gyakorlás után egyszercsak egy havas hegy lábánál találtuk magunkat, és kezdetét vette az igazi csúszás. Kb. 3 kék pályás lecsúszás után már egészen kezdtem elhinni, hogy nem feltétlenül fogom mindenemet összetörni abban a 2 napban. Délutánra már akkora lett az önbizalom és a tettvágy, hogy átmentünk a piros pályára. Ezt igazán nem kellett volna... vagy még nem... vagy akkor nem...
Nem vagyok egy hirtelen kétségbeesős típus, de ez a pálya igazán kifogott rajtam. A nagyrészét a fenekemen csúszva teljesítettem, de amikor épp nem ezt csináltam, akkor a könnyeimmel küszködve gondolkodtam azon, hogy most már vajon indokolt-e kihívni a hegyimentőket, és ezt most így fedezi-e a biztosításom... :D Szegény TH végigasszisztálta a külső szemmel valószínűleg komédiába illő haláltusámat, de azt biztosan állíthatom, hogy ő sokkal jobban hitt abban, hogy meg tudom csinálni, mint én. :D
Minden esetre egy röpke óra alatt leértem a hegyről, és enyhén sokkos állapotban betévedtem a hüttébe. Kb. 10 perc némaság kellett részemről, mire újra szocializálódni tudtam, és ebben sokat segített az az isteni káposztaleves, ami segített feldolgozni, hogy még élek.
Hozzávalók:
1 fej káposzta
1 szál kolbász
2 marék szárított erdei gomba
2 db krumpli
1 fej vöröshagyma
babérlevél
szemesbors
köménymag
só
2 ek ecet
1 ek étolaj
1, A hagymát felaprítom, az olajon picit megpirítom, majd a fekarikzott kolbászt ráhalmozom. Ha szépen kisült a zsírja, akkor a vékony csíkokra vágott káposztát is hozzáadom, és fonnyasztom kb. 20 percet fedő alatt.
2. A szárított gombát közben megmosom, majd leforrázom. A puhult pár percig, hozzáadom a káposztához a felkockázott krumplival, a fűszerekkel, az ecettel és felöntöm az egészet vízzel úgy, hogy jól ellepje.
3. Ha felforrt, ráérősen főzöm addig, amíg minden zöldség meg nem puhul.
Cipőban, vagy pirítóssal tálalva a legjobb!
