Először is szeretnék kicsit magyarázkodni a cím miatt:

Sokszor előfordul velem, hogy felületesen olvasok el egy-egy receptet, vagy túl sokat olvasgatok egymás után, és ebből születnek olykor kellemes, olykor kellemetlen balesetek. A témám ismét az édeskömény volt, hiszen ugye, nem elég, hogy bevásároltam belőle, mondván ki kell próbálni, de akkor már jó sokat is vásároltam, felkészülvén arra, hogy 1-2 adag nem úgy sikerül, ahogy az ember szeretné (szóval, hogy esetleg nem lesz ehető). :) Ez az ötletgyűjtés nem történt másképp most sem. Valamikor elalvás előtt épp a Chili & Vanilia egy édesköményes recept alternatíváját olvasgattam, majd másnap, amikor a konyhapulthoz értem megpróbáltam visszaemlékezni, hogy hogy is kellene nekiállni. Gyorsan szétnéztem otthon, hogy mi minden hiányzik a recepthez, és mit mivel tudok helyettesíteni, próbáltam elképzelni az ízeket együtt.

A kolbászchips kifejezés egyébként sült szárazkolbászt takar, csak így sokkal trendibb, és az egyik kedvenc kritikusom (CsB) is kedvére beleköthet ebbe a blogba újfenn. :) Egyszer lehet, hogy meghívom majd egy "vendégfőzésre".

Hozzávalók:

2 gumó édeskömény

1 szál szárazkolbász (lehet csemege, vagy csípős is)

4 dkg vaj

2 ek cukor

1 citrom leve

1 dl alaplé

petrezselyemzöld

só

bors

1. Egy serpenyőben megpirítom a karikákra vágott kolbászt. Addig sütöm, amíg jól ki nem folyik a zsírja, majd kiszedem egy tálba pihenni. :)

2. A kisült zsírhoz hozzáadom a vajat és a cukrot, és addig kevergetem, amíg a cukorkristályok el nem tűnnek. Ekkor hozzáadom a felszeletel édesköményt (a fehér részét használom csak, és azt hosszúkás szeletekre vágom). Egy picit megforgatom, megpirítom.

3. A serpenyő tartalmát átszedem egy kisebb tepsibe, felöntöm az alaplével, sózom, borsozom, rászórom a kolbászt, petrezselmet, meglocsolom a citromlével, lefóliázom, és beteszem az előmelegített sütőmbe. 

4. Kb. 20 percig sütöm, majd fólia nélkül picit még megpirítom a tetejét. Ha az édeskömény megpuhult, kiveszem a sütőből, és megeszem. :)

Ui.: A kolbászból én egyébként 2 szálat sütöttem ki az elején, de arra jutottam, hogy az a mennyiség már teljesen elnyomná az édesköményt, úgyhogy a felét félretettem, ami egy újabb véletlen recept egyik fontos alkotóeleme lett. Hamarosan... #kolbászchips

Az őszi, téli esték kedvencei a krémlevesek. És miből is főzhetnénk ilyenkor fincsi krémlevest, ha nem az egyik nagy őszi zöldségslágerből, a sütőtökből?! 

Sokáig meggyőződésem volt, hogy nem szeretem a sütőtököt. Emlékszem gyerekkoromban anyukám oda-vissza volt a sült sütőtökért, de én már akkor rosszul voltam tőle, amikor megcsapott az illata. El sem tudtam képzelni, mit lehet ezen szeretni, és még bosszantott is, hogy ha már bekapcsolta a sütőt, akkor miért nem valami sütit sütött. :) Majd pár éve "véletlenül" megkóstoltam a sütőtöklevest, aminek nem is volt olyan az íze, mint a sült sütőtöknek. Krémesebb volt, és lágyabb. Elkezdtem hát kísérletezni, és ez lett az eddigi legjobb receptem erre a témára:

Hozzávalók:

1/2 kg sütőtök

1/2 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 db közepes burgonya

1 db kis édesburgonya

4 tk vaj

1 dl száraz fehérbor

100 g mascarpone

0,5 liter húsleves alaplé

10-12 levél zsálya

só

bors

tökmag

szezámmag

lenmag

1. A felhevített vajon megpirítom a zsályaleveleket, majd amikor készen vannak (3-4 perc), szalvétára, papírtörlőre félreteszem őket, hogy ropogósra száradjanak.

2. Az edényben maradt vajra dobom a felkockázott vöröshagymát, és ha már üveges, akkor hozzáadom a zúzott fokhagymát. Azért érdemes a fokhagymát később adagolni, mert nagyon könnyen odaég. Felöntöm a sistergő hagymát a fehérborral, és hagyom egy pár percet főni. A nagyobb kockákra vágott sütőtököt, burgonyát és édesburgonyát ezt követően teszem az edénybe. Megkeverem a zöldségeket a hagymás, boros lében, majd felöntöm az alaplével, és annyi vizet adok hozzá, hogy bőségesen ellepje a zöldségeket. Nagy lángra kapcsolom a gázt az edény alatt. Nem érdemes ennél több folyadékot adni hozzá, ha igazán krémes levest szeretnénk.

3. Miután forrni kezd, kb. közepesre állítom a gázt, sóval, borssal fűszerezem, és addig főzöm, amíg a zöldségek meg nem puhulnak.

4. Ha a zöldségek puhára főttek, botmixerrel turmixolom a levest. Ekkor adom hozzá a mascarpone-t. Ha a sajt teljesen elolvadt, akkor kész a finom levesem.

5. Tálaláskor tökmaggal, szezámmaggal, lenmaggal szórom meg a tetejét, és ha ügyes voltam, akkor szépen megállnak a tetején. :)

Jó étvágyat!

Ennek a finom salátának úgy kezdődött a története, hogy nagyjából kalandvágyból rendeltem 3 gumó édesköményt a Biofalótól (biofalo.com). Korábban egyszer már próbálkoztam ezzel a zöldséggel, de csúfos vége lett, mert teljesen uralta a salátám ízét (valószínűleg sokat tettem bele). A hétvégén meg is beszéltük, hogy tulajdonképpen nem is ettünk még olyan édesköményt, ami ízlett volna, tehát így indultam neki ma reggel a főzésnek. 

Olvasgattam egy csomó édesköményes receptet a neten, szakácskönyvekben, hogy ihletet merítsek, majd számbavettem az otthon található saláta alapanyagokat. Ez lett az eredmény:

Hozzávalók:

1 gumó édeskömény

3-4 db kápia paprika

1/2 jégcsapretek

160 g tonhal

10 szem fekete oliva

1/2 citrom leve

olivaolaj

só

bors

Elkészíteni pofonegyszerű, mint általában minden salátánál itt is csak felaprítod a zöldségeket, főszerezed, és jöhet az öntet, jelen esetben az oliva. Az édesköményről le kell vágni a zöld szárát, majd a gumóját érdemes minél jobban szétszedni, így alaposabban lehet megtisztítani. Érdemes betenni egy kis időre a hűtőbe, hogy összeérjenek az ízek!

Próbáljátok ki, nem bánjátok meg!