Karácsony, karácsony, karácsony...

Minden évben kb. szeptemberben kezdek készülni a karácsonyra. Mondjuk úgy, elnyújtom kicsit ezt az adventi mizériát. Nem arra gondolok, hogy kidekorálom a lakást, és mikulásos zokniban járkálok ide-oda, de sokszor eszembe jut, és várakozással tölt el a karácsony közeledte.

Mint azt egy korábbi receptnél leírtam (A híres le'Rakott krumpli), anyukám nem szeret főzni, ezért évekkel ezelőtt - mintegy felnőtté válásom mérföldköveként - átvettem a karácsonyi menü felelősségét. Nem túl könnyű ez a feladat, érdekes elvárásokba ütközik ilyenkor az ember, igyekeztem is megfelelni mindennek egészen addig a mondatig, ami apukám száját hagyta el egyik évben a "mit együnk idén karácsonykor" című izgatott közvéleménykutatásom alkalmával. Ilyenkor arra számít az ember lánya, hogy ha nincs konkrét ötlet, akkor lerendezik egy "rád bízom, mindig nagyon finom, amit készítesz", vagy hasonló szülői biztatással, de ehelyett én megkaptam az "egyszer igazán lehetne valami rendes kaja... , mondjuk RÁNTOTT HÚS" verziót. :D Azóta is tartó bosszúhadjáratom eredménye a következő recept is, mert hogy nálunk húsleves rántott hússal nem lesz a karácsonyi asztalon amíg én főzök, az biztos! (szeretlek apu :) ) 

(A képen látható bögre kedves barátnőm (BO) akril festőművész munkája.) 

Hozzávalók:

30 dkg aszalt szilva

10 dkg méz

2 dl habtejszín

1 dl vörösbor

4-5 szegfűszeg

2 rúd fahéj

5 dkg dió

1 csipet só

1. Az aszalt szilvát kb. 8 dl vízzel, a vörösborral, a fahéjrudakkal és a teatojásba töltött szegfűszeggel felteszem főni.

2. Forrástól számított 10 perc után kiveszem a fűszereket, és hozzáadom a mézet, a csipet sót és a tejszínt. Leveszem a tűzről, és botmixerrel leturmixolom az egészet. 

3. A diót apró darabokra vágom és zsiradék nélkül megpirítom egy serpenyőben. A leves tetejére szórom, és jó ízzel elfogyasztom. ;) 

Ui.: Néhány szem szilvát érdemes még felkockázni, és a dióval együtt a leves tetejére szórni. 

Néhány évvel ezelőtt készítettem almalikőrt. Igazi karácsonyi ízvilág, nagyon klassz hangulatú maga az elkészítés is. Bejárja az egész lakást a finom fűszeres sült alma illata. Viszont mivel (mint minden likőr) egy nagyon édes italról beszélünk, nálam annyira nem fogy gyorsan. :)

Kitaláltam tehát, hogy új receptekhez fogom felhasználni. 

Az almalikőrt az alábbi recept alapján készítettem:

http://kaldeneker.hu/receptjeim/befozes/sultalma-likor-hazilag.html

Hozzávalók:

1 db alma (az almalikőrből*)

3 db alma

3-4 db szegfűszeg

1 rúd fahéj

50 g diós krémsajt

2 ek méz

50 g kéksajt

20 g mézeskalács morzsa

mandulaszirom

*ha nincs hozzá almalikőr, tegyünk a fűszerek közé egy-két csillagánizst, öntsünk hozzá az elején 1 dl vodkát, és a mézből is tehetünk egy picit többet bele a végén.

1. Az almákat megpucolom, és kb. 1 liter vízzel felteszem főni. Hozzáadom a fahéjrudat és a szegfűszegeket (érdemes teatojást használni). 

2. Forrás után 10 percig főzöm, majd kiveszem a teatojást és a fahéjrudat, és botmixerrel pépesítem az almákat.

3. Visszateszem a tűzre, és hozzákeverem a mézet és a diós krémsajtot. Ha a krémsajt elolvadt, leveszem a tűzről, és forrón, kéksajt kockákkal, mézeskalácsmorzsával és mandulaszirommal tálalom.

Nem fogtok csalódni... ;)

Rám szóltak (elsőként HF), hogy ideje lenne édességeket is készítenem. Ígérem, hogy legközelebb valami elképesztően csokis recept következik, de most egy kedvenc párosításommal nyitnám az "édesség" címkét.

A kecskesajt és a méz (vagy valami hasonló édesség) összhangjával először a jeruzsálemi piacon találkoztam, ahol egy hirtelen ötlettől vezérelve késztetést éreztem, hogy kirendeljek egy hatalmas adagot ebből a furcsa, számomra ismeretlen édességből. Természetesen a felét sem tudtam megenni, de nem azért, mert nem ízlett, hanem mert nagyon tömény volt, és gyorsan eltelített. 

Később előételként, kisebb porciókban csemegeként eszegettem itthon is, de az, hogy a muffinba hogy került... Először is, mézzel készítettem az alaptésztát, és ehhez kerestem méltó ízpárt. Nem gondoltam, hogy ennyire jól fog sikerülni...

Hozzávalók:

125 g vaj

175 g méz

300 g búzaliszt

2 db tojás

1 cs. sütőpor

1,5 dl tej

150 g lágy kecskesajt

1. A vajat a mézzel összemelegítem (csak annyira, hogy szépen egybeolvadjanak), majd habosra keverem.

2. A lisztet a sütőporral összekeverem, majd szép lassan, folyamatos kevergetéssel hozzáadom a mézes vajat, a tojásokat és a tejet.

3. Ha szép egyenletes a tésztám, hozzákeverem a kecskesajt felét.

4. Muffinpapírba töltöm, a papír 2/3-áig, majd mindegyik tetejére teszek egy darabka kecskesajtot a maradék félből.

5. Előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt készre sütöm.

Melegen ajánlom! ;)

Mivel az ázsiai ízek, fűszerek, alapanyagok nem tekintenek hosszú múltra a konyhámban, nem nagyon tudom megmondani, hogy ez a recept létezik-e a világ valamelyik pontján, és ha igen, akkor van-e valami szép neve.

Sokat gondolkodtam, mi legyen a recept címe... Ilyenek jutottak eszembe:

"Tony kedvence" - de mivel Tony valószínűleg még sosem evett ilyet, úgy gondoltam, mégsem ez a legjobb ötlet.

vagy

"A varázslatos Fufuka gomba és barátai" - mindannyiunk legkedvencebb/legviccesebb kollégabarátnője (SzZs) egészen kreatív állapotba került, miután elsoroltam neki a hozzávalókat, és kiegészítette a listát. Azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy tényleg beleírjam a receptbe (természetesen a szerző megjelölésével), de végül nem tettem. :D

Végül ilyen lett:

Hozzávalók:

3-4 db pak choi

2 db sárgarépa

5 cm friss gyömbér

1 db chili paprika

4 db shiitake gomba

150 g rizstészta

4 dl kókusztej

1 tk kókuszzsír

szójaszósz

földimogyoró

mungóbabcsíra

1. Mivel ezek a zöldségek úgy lesznek finomak, ha még ropogósak, fontos, hogy mindent nagyon gondosan előkészítsünk, és főzés/pirítás közben már ne kelljen mást csinálni.

2. A megmosott shiitake gombákat forróvízbe teszem, és áztatom kb. 10 percig, amíg minden mást előkészítek.Közben a kókusztejet elkezdem melegíteni.

3. A répát megpucolom, és minél apróbb darabokra, pálcikákra vagy nagyon vékony negyed karikákra vágom. Ugyanígy aprítom a gyömbért a chilit. A megmosott pak choi-okat kb. ujjnyi vastagságúra darabolom (szárát és leveleit is). Amikor a gomba már szépen megszívta magát a vízzel, felkockázom.

4. Ha a kókusztej felforrt, beleteszem a rizstésztát, és lejjebb kapcsolom a lángot.

5. Egy nagy edényben (lehetőleg wok, vagy magasfalú serpenyő) elkezdem forrósítani a kókuszzsírt. Amint elolvadt, rádobom a chilit és a gyömbért. Miután párszor átforgattam őket a forró zsiradékban, jöhet a répa, a pak choi és a shiitake gomba. pirítom pár percig, majd jól nyakonöntöm szójaszósszal (ízlés szerint). 

6. Közben, ha megpuhult a tésztám, a megmaradt kókusztejjel együtt beleforgatom a zöldséges keverékbe. Elzárom a gázt, és azonnal tálalhatom.

7. Díszítésnek répakarikákat, földimogyorót, esetleg mungóbabcsírát használhatok.

Jó étvágyat!

A sütőtök és a batáta a két legfontosabb összetevője a mascarpones-fehérboros sütőtökkrémlevesemnek. Egy bevásárlás alkalmával viszont kicsit sok alapanyagot szereztem be egyszerre, mint ami utána elfogyott volna, így ki kellett találni valamit a "maradékból". 

 Hát, íme: 

Hozzávalók:

20 dkg darált pulyka

1 fej vöröshagyma

100 g hüvelyes és egyéb mix (szárított borsó,sárga borsó, lencse, bab, búza, stb.) (igen, ez szerintem is furán hangzik... új elnevezés ötleteket várok sok szeretettel :) )

2 dl fehérbor

1 db nagy batáta

1/2 sütőtök (a vékonyabbik fele)

dió

só

bors

1. A pulykahúst összekeverem a kockára vágott vöröshagymával, a hüvelyesekkel, a füszerekkel (só, bors), és a fehérborral. Lefedem, és félreteszem pár órára.

2. A batátának és a sütőtöknek lyukat fúrok a közepébe. és akkora karikákra vágom, hogy elférjenek a magasfalú tepsiben.

3. Ezután egyesével megtöltöm a zöldségeket a hússal. Ha marad még töltelék, púpozhatom a karikák tetejére.

4. Előmelegített sütőben először alufólia alatt, sütöm 20-25 percig, majd ellenőrzöm, hogy puhák-e a zöldségek, és sütöm még egy kicsit, hogy megpiruljon a teteje.

5. Ha kész, diót szórok a tetejére, és már tálalhatom is!

Jó étvágyat hozzá!

Vettem paprikát. Rengeteget. Mármint ahhoz rengeteget, hogy csak úgy szendvicsben eleszegessem. A sült paprikát annyira nem szeretem, és semmi más nem jutott eszembe, csak az, hogy úgy ennék egy finom levest. :) Ebben a hideg időben ez az érzés szerintem gyakran rátör az emberre. Persze, paprikalevest életemben nem ettem még, úgyhogy gőzöm nem volt arról, hogy majd hogy kéne sikerülnie. Nem tudom eldönteni, hogy ez segítség volt-e, vagy épp ellenkezőleg. :D

Hozzávalók:

1 kg kápia paprika

1/2 fej vöröshagyma

1 dl száraz fehérbor

100 g diós krémsajt (én Président Rondelét használtam)

olivaolaj

tökmagolaj

parmezán

apróra vágott dió

1. Miután kivágtam a paprika csumáját, nagyobb szeletekre vágom, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe halmozom a darabokat. Vékonyan meglocsolom olivaolajjal (ha esetleg van kéznél olajspray, azzal nagyon szépen, egyenletesen lehet beteríteni). Kb. 200 fokon sütöm 20-25 percig, majd kiveszem a sütőből, és ha kihűlt, opcionálisan meghámozhatom. Ezt azért írom így le, mert én nem hámoztam meg, de a kedvenc kóstoló bizottságom egyik tagja szerint "azt úgy szokták". :)

2. Közben az kockákra vágott vöröshagymát üvegesre pirítom egy kevés oliván, majd hozzáadom a fehérbort, amiből néhány perc alatt elforralom az alkoholt. Ekkor hozzáadom a sült paprikaszeleteket, és felöntöm vízzel a levest. 

3. 20-25 perc főzés után sózom, és botmixerrel pépesítem az egészet.

4. Visszateszem a tűzre, és hozzáadom a diós krémsajtot. Addig keverem, amíg a sajt teljesen el nem olvad, majd lefedem, és 10 percet pihentetem.

5. Tálalásnál tökmagolajat, parmezánt és diódarabokat szórok rá. Ha elég sűrű a levesem, a dió is megáll a tetején. ;)

Jó étvágyat hozzá!!

A rizottóval viszonylag friss a kapcsolatunk, ami a főzést illeti. Nem szerepelt sokáig a bevásárlólistámon sem, és az étteremben is valahogy átugrotta a szemem az erről szóló sorokat az étlapon. Aztán egy receptben arról olvastam, hogy addig kell főzni, a rizottórizst, amíg selymes nem lesz... Ezt kihívásnak vettem. :D Hogy lehet egy rizs selymes? Gondoltam, ezt ki kell próbálnom. Csináltam már sütőtökös rizottót, sült céklásat, de ami miatt ezt a verziót választottam mostanra, a  következő kis történet:

Egy nagyon kedves barátnőm (LCsK) imádja a céklát. Annyira, hogy a facebookon külön Cékla csoportot üzemeltet. Én is neki köszönhetem szerintem, hogy elkezdtem anno céklát enni. :) Egyik este épp nálam csoportosultunk páran, amikor az autóval érkezők kedvéért (1 fő) felbontottam egy üveg finom céklalevet. A 2 literes kiszerelésből pontosan 1 dl fogyott az este folyamán, úgyhogy rám maradt egy csomó a végén. Minden rajongásom ellenére literszámra mégsem tudok céklalevet inni, úgyhogy ki kellett találni hozzá egy receptet. :) Íme:

Hozzávalók:

100 g rizottórizs

1/2 fej vöröshagyma

4 dl céklalé

4 dl alaplé

150 g kecskesajt

300 g csicseriborsó

3 ek rukkola pesto

olivaolaj

só

lenmag

szezámmag

1. A hagymát apró kockákra vágom, és egy kevés olajon megpirítom. Hozzáadom a rizottórizst, és pár percig kevergetem az edényben. Folyamatos kevergetés közben elkezdem adagolni a két folyadékot felváltva (alaplé, céklalé). Ezt addig folytatom, amíg a a rizottóm "selymes" nem lesz. :) Ha elértem a kívánt állagot, megkóstolom, és ha szükséges, kicsit megsózom.

2. A csicseriborsóhoz (lehet konzerv, vagy főtt csicseriborsó) hozzáadom a kecskesajtot és a rukkola pestot (elkészítési javaslat az ananász kihagyásával: Ananászos rukkola pesto), és egyenletesre keverem.

3. Tálalásnál a rizottóra szezámmagot, a csicseriborsóra lenmagot szórtam.

Nyami!

Kifejezetten izgultam ennek a levesnek az elkészítésénél. Soha nem csináltam még répalevest, és amilyeneket ettem életem során... nos, hát egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor ízlett. :) A répát szeretem, nyersen is, sülve is, a főtt répa viszont nincs a kedvenc kajáim 10-es toplistáján, hogy úgy mondjam. Kókusztejes répalevest ettem már egyébként, és ez egy kis bizalmat mégis adott az elkészítéshez, mert az nagyon finom volt.

A curry csak a végén jutott eszembe, hogy érdekes lenne, és csak egy kis adagba tettem először, hogy megkóstoljam. Megérte! :)

Hozzávalók:

1 kg répa

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

3 cm-es darab gyömbér

3 ág citromfű

olivaolaj/kókuszolaj

1 l kókusztej

curry

só

parmezán

mandulaszirom

mascarpone

koriander

1. A zsiradékon megpirítom a kockákra vágott vöröshagymát, majd hozzáadom a fokhagymát, a gyömbért (megpucolva, egészben), a citromfüvet. Kb. 3-4 percig pirítom kis lángon, ügyelve arra, hogy ne égjen le. 

2. A karikákra vágott répát hozzáadom, és felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje.

3. Ha a répa megpuhult kiveszem a gyömbért és a citromfüvet, majd összeturmixolom sűrű péppé az egészet. Ezután felöntöm kókusztejjel, megsózom és hozzáadom a curryt. Újra felforralom, majd ráteszek egy fedőt és hagyom "érni" 10 percig.

4. Tálalásnál mandulaszirmot, parmezánt, mascarponet, friss koriandert tehetek a tetejére.

És már csak meg kell enni! :)

Úgy kezdődött, hogy kicsit elfeledkeztem a hűtőmben lévő rukkoláról...

Nem volt külön semmi baja, de már nem volt olyan finom ropogós, mint ahogy azt szeretjük. Kidobni nem akartam, nem szeretek kidobni semmit, úgyhogy kitaláltam, hogy pestot csinálok belőle. Mivel a rukkolának nagyon erőszakos, intenzív íze van, valamivel tompítani, finomítani szerettem volna. Kapóra is jött, hogy ananászos csirkét csináltam közben, amiből maradt egy kevés gyümölcs, amit szintén nem akartam egyébként kidobni.

Hozzávalók:

2 csokor rukkola

2 ek. mandula

olivaolaj

2 ek. parmezán

kb. 2 szelet ananász

Az összetevőket beleteszem az aprítóba, és egy kevés olajat adok hozzá. Az ananászban nagyon sok a folyadék, úgyhogy csínján bánjunk az olajjal! ;)

Pirítóssal, friss kenyérrel kiváló reggeli!

Anyukám nem szeret főzni.

Nem is tagadja, nem is harcol ellene, de ha teheti, elkerüli ezt a "főzés szituációt". Szerintem a családunkban ő az egyetlen, aki vígan meglenne ez a tevékenység nélkül akár élete végéig, ha úgy hozná a sors. Annak rendkívül örül, ha nagy ritkán hazamegyek, és leveszem a válláról egy hétvégi ebéd felelősségét. Olyannyira, hogy képes végigjárni az egész piacot, bevásárlóközpontot, ha kitalálom, hogy ez vagy az hiányzik a menühöz, amit kitaláltam. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nem találja fel magát a konyhában, de nyilván más az, amikor valaki élvezettel főz, mint amikor megszokásból, vagy kötelességből.

Most, hogy ilyen csodás képet festettem a saját édesanyámról :), el kell mondanom, hogy életem egyik legmeghatározóbb receptjét tőle tanultam. Mondhatnám, hogy ez a hagyományos rakott krumpli alternatívája, vagy újragondolt változata, de az igazság az, hogy én kb. 6-7 éves koromig nem ismertem más verziót, nekem ez volt a hagyományos. A lerakott krumpli. Erről az ételről olyan sok dolog eszembejut... 

... amikor az óvodában megkérdezte egyszer valaki, hogy anyukám miket szokott főzni, akkor hirtelen csak két étel jutott eszembe. A lerakott krumpli és a rizseshús. És aztán hiába kerestem az emlékeimben mást, arra jutottam, hogy más talán nincs is nálunk. Itt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy anyukám ennél lényegesen változatosabban főzött akkor is, de nekem ez a kettő nagyon megmaradt, és úgy éreztem, másra nincs is szükség.

... aztán jött a felismerés, hogy ezt az ételt rajtunk kívül mindenki egy tepsis sült ételként ismeri. Ugyanis nálunk a lerakott krumpli egy fazékban főzött étel. Borzasztóan kétségbeejtő volt, hogy egyeseknek úgy kellett felnőniük, hogy egy ilyen "üres" verziót ettek egész életükben. 

... majd elkezdtem főzni tanulni. Lévén, ez egy elég egyszerű egytálétel, az elsők között ezt sajátítottam el.

... és milyen jól jött, amikor már albérletben laktam. Először is nem volt drága, ami egy fontos szempont egyetemistaként. A környezetemben mindenki hitetlenkedve szemlélte először, de az első falatok után kivétel nélkül meggyőződtek arról, hogy ez egy fantasztikus dolog. Néha már úgy éreztem, hogy csak ezért barátkoznak velem néhányan. :D

Az évek során számos variációval találkoztam, majd 2014-ben a Gourmet Fesztiválon is a rakott krumpli volt a téma, gondoltam, ott találhatok vetélytársat. De a mi lerakott krumplinkban azt hiszem annyi emlék van, hogy azt nem lehet Michelin-csillagokban mérni...

Hozzávalók:

5-6 db közepes méretű krumpli

4 db tojás

1 szál kolbász

1 tk olaj

1,5 l tej

só

1. A tojásokat keményre főzöm (10-12 perc)

2. Ezzel párhuzamosan a kolbászt karikákra vágom, és az olajon kicsit megpirítom, hogy kifolyjon a zsír belőle. A krumplit megpucolom, szeletekre vágom, és hozzáadom a pirított kolbászhoz. Az egészet megkeverem, megforgatom, majd felöntöm a tejjel.

3. Ha kész a tojás, felszeletelem, és a többihez adom. Sózom, és az egészet addig főzöm, amíg a krumpli puha nem lesz.

Ui.: És persze próbálgattam én is finomhangolni a receptet, de mindig arra jutottam, hogy ez úgy jó, ahogy van. És az sem baj, ha kicsit szétfő a krumpli. :)