A tonhalas saláták nálam általában a zöldsalátánál kezdődnek, de az most nem volt otthon, úgyhogy szerencsét próbáltam nélküle. A mélyhűtőből vettem ki egy kis kukoricát, és a szezám- és lenmagoktól az első falatnál a kenyér íze jutott az eszembe. Nagyon érdekes élmény volt, próbáljátok ki!

Hozzávalók:

150 g kukorica

1 kis konzerv tonhal

5 szem fekete olivabogyó

1 kiskanál szezámmag

1 kiskanál lenmag

A hozzávalókat összeborítom, és jóízűen megeszem. ;)

Ez is egy olyan recept, ami abból született, hogy ráuntam szokásos ételeimre, és körülnéztem otthon olyan szemmel, hogy mik azok az összetevők, amiket már régóta tartogatok, és mik azok, amik már nem bírják sokáig.

Hozzávalók:

100 g fekete spagetti

50 g szalámi (paprikás)

2 evőkanál mascarpone

só

1. A tésztát felteszem főni egy kevés sóval, és kifejezetten figyelem, hogy ne főzzem túl.

2. a szalámit apró kockákra vágom, és egy nagyobb edényben (én wokot használtam) elkezdem pirítani. Amikor jól kisült belőle a zsiradék, hozzákeverem a mascarponét, és egységes szósszá dolgozom.

3. A leszűrt tésztát megforgatom a szószban, és már ehetem is! 

Jó étvágyat hozzá!

Megjegyzés: kétszer csináltam ilyet eddig, és mindkétszer az első falat sótlannak tűnt, de a másodiktól már tökéletes volt, úgyhogy ne sózzátok el! ;)

A kedvenc gyümölcsöm a füge. A nagymamáméknál volt egy hatalmas fügefa, ami ontotta a finom zöld színű gyümölcsöt, de én sajnos gyerekkoromban még nem jöttem rá, hogy ez a legcsodásabb gyümölcs a világon. Ma már nincs meg az a fa, és elég ritkán tudok fügéhez jutni. Vagyis olyan formában, hogy korlátlanul fogyaszthassam, amíg meg nem unom. Olvastam, hogy Zalában van egy fügeliget, de sajnos még nem volt alkalmam eljutni oda. 

A következő receptet azért találtam ki, mert a fügehiányomat néha fügelekvár vásárlással próbálom kompenzálni, amit magában, kiskanállal mégsem fogyasztok el, ezért mindig csak ott áll a polcon.

Hozzávalók: 

1 db kakascomb

8 szelet feketeerdei sonka

3 kávéskanál fügelekvár

1 db édesburgony

só

bors

oliva

1. A tepsi aljára, nagyjából a comb alakját követően leterítek annyi szelet sonkát, amennyire szépen rá tudom fektetni a húst. Miután ráhelyeztem a combot, rákenem a tetejére a lekvárt, és szépen eloszlatom. Először az alsó sonkákat hajtogatom a kakascombra, majd a maradék sonkaszeletekkel felülről is betakarom.

2. Az édesburgonyát megpucolom és ujjnyi vastag karikákra vágom. A hús mellé a tepsibe halmozom, és sózom, borsozom. Kevés olivaolajjal meglocsolom, és lefedve mehet a sütőbe.

3. Amikor elkezd illatozni a sülő hús, leveszem róla a fedőt/fóliát, és még kb. 10 percig pirítom a tetejét.

Jó étvágyat hozzá! :)

Tekintve, hogy néhány nem olyan régen elkövetett utazgatás következtében megnövekedett a sajtok száma a hűtőben, kitaláltam, hogy sajtos rizottót kell készítenem. Aztán a cheddar mellett döntöttem, amit mascarponéval tettem krémesebbé, és hirtelen ötlettől vezérelve meghintettem köménnyel. 

Meglepően jól passzolnak ezek az ízek, próbáljátok ki!

Hozzávalók:

1 kis fej vöröshagyma

1/2 bögre rizottórizs

1 dl fehérbor

0,5 l alaplé

10 dkg cheddar sajt

50 g mascarpone

köménymag

só

kókuszzsír

1. Egy serpenyőben kevés kókuszzsíron megpirítom a kockákra vágott hagymát, majd hozzáöntöm a rizst. Folyamatosan kevergetem, hogy átvegye az edény hőmérsékletét, de ne égjen le. 

2. Hozzáadom a fehérbort, amit nagyon gyorsan magábaszív a rizs, úgyhogy már mehet is hozzá egy merőkanál alaplé. Amint felszívja a folyadékot a rizs, adagolhatom a következő kanállal. Felváltva vizet is adhatok hozzá, ha lazábbra szeretném az ízét készíteni. 2-3 kanál folyadék után adom hozzá a köménymagot, és azt is egyenletesen belekeverem.

3. Amikor már teljesen puha, krémes a rizottóm, beleborítom az apró kockákra vágott cheddar sajtot, hagyom, hogy kicsit megolvadjon, majd hozzáforgatom a mascarponét. Leveszem a tűzről, és ha még igényli a sót, akkor sózhatom kissé.

Jó étvágyat!

Van egy szép birsalmafa a szüleim háza előtt, de engem sosem hozott igazán lázba. A birsalmáról mindig a kompót jutott eszembe, amit annyira nem szerettem, de szerintem csak és kizárólag a nagymamámnál ettem egész életemben. Nem volt rossz, csak hát na... birsalma íze volt. :) 

Aztán évekkel később kaptam egy üveg birsalmalekvárt, ami nagyon lassan fogyott el, mert minden más lekvár finomabbnak tűnt.

Szóval, ezekkel az emlékekkel kellett kitalálnom valamit, amikor a hétvégén kaptam néhány birsalmát otthonról. Elolvastam pár helyen, hogy mennyi jótékony hatása van ennek a gyümölcsnek, szuper egészséges, tele van C-vitaminnal, stb., de még mindig csak a kompót jutott róla eszembe. Aztán megkóstoltam nyersen is egy falatot, de elképesztően savanyú volt. Miután találtam néhány cikket arról, milyen fűszerekkel érdemes próbálkozni, ha az ember egy birsalmával áll szemben. Így született ez a leves, ami -be kell vallanom,- egészen kellemes csalódás számomra:

Hozzávalók:

2 db birsalma

1/2 vaníliarúd

1 marék mazsola

3 db szegfűszeg

csipet fahéj

citromlé

méz

100 ml kókusztejszín

1. A birsalmát jól megmosom, és miután eltávolítottam a magházát, kockákra vágom. 

2. Kétszeres mennyiségű vízzel felöntöm, majd hozzáadom a vaníliarudat, a mazsolát, a szegfűszeget, a fahéjat, egy kevés citromlevet és annyi mézet, hogy egy kicsit megédesítse a levesemet.

3. Ha megfőtt a birs, leveszem a tűzről, és belekeverem a kókusztejszínt. Hidegen és melegen is fogyasztható. :)

Jó étvágyat hozzá!

Szeretem a húsos ételeket.

Azok táborába tartozom, akik szerint az emberi szervezetnek szüksége van a hús fogyasztására, és kifejezetten örömömet is lelem benne, ha sikerül úgy eltalálnom a fűszerezést, hogy kihozza az adott fajta hús igazi zamatát. 

Mindemellett egy csomó problémám van ezzel a dologgal. Egyrészt fontosnak tartom a mértékletességet, mert ha tudatosan odafigyelek arra, hogy kevesebb husit egyek, magamon is tapasztalom, hogy jót tesz a szervezetemnek az ebből a szempontból szellős étrend. Hozzáteszem, javarészt ülőmunkát végzek, nem vagyok kitéve nehéz fizikai kihívásoknak, így valószínűleg könnyebben is megvalósítható ez az odafigyelés. 

Aztán ott van az is, hogy szegény állatok... Nagyszüleim foglalkoztak állattartással is, nem egyszer volt nálunk disznóvágás, "csirkeszüret", nem emlékszem olyan traumára az életemben, amikor megvilágosodok, hogy a sült hús valaha kint kapirgált az udvaron. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az a mai napig nem tántorít el sem a vásárlástól, sem a fogyasztástól, hogy a tányérom tartalma valaha élt. Ellenben a ketreces csirkét már nem veszem meg, ha tehetem. És azt hiszem, mindkét probléma akár külön-külön is visszatartana ettől: a hús minősége és az állattartás milyensége. 

Környezetvédelmi szempontból is van bennem egy folyamatos lelkiismeret-furdalás. De ezt még el tudom hessegetni azzal, hogy "boldog húst" eszem általában, tehát nem a nagybani húsipart támogatom.

És aztán jön még egy érdekes dolog, ami lehet, hogy ellent is mond a fentebb leírt "nekem nincs bajom a halott állatok elfogyasztásával" bekezdéseknek. Ez pedig a hús elkészítése. :) Egy csirkemell filé felkockázása cseppet sem okoz gondot, de amikor valami olyan részével kell dolgoznom egy állatnak, ami nem ennyire "hússzerű", akkor arra azért rá kell készülnöm néha. Nem olyan rég vettem 3 kakast, és 2 órán át kerülgettem a hűtőládát a konyhában, mire rávettem magam, hogy nekiálljak a főzésnek, mélyhűtőzésnek. Gumikesztyűben. :D Valószínűleg most veszítettem el a hitelemet mindenki szemében, de sajnos ezt vállalnom kell, mert tényleg így történt. És mielőtt bárki kifogásokat keresne nekem, hogy biztos akkor kellett még koppasztani a kakast, elárulom, hogy már bontottan vettem, szóval, tényleg csak be kellett zacskózni részenként, hogy betehessem a mélyhűtőbe. Kínomban azt is elképzeltem, hogy a dédapám, aki hentes volt, most biztos mozizik a túlvilágról, és mutogatja a kétségbeesett kínlódásomat a kollégáinak. 

Mindenesetre miután túl vagyok a hús feldolgozásán, már tényleg képes vagyok ételként tekinteni rá, és ilyen formában már jóízűen falatozom belőle.

Összefoglalva tehát, nem hiszem, hogy valaha arra jutok, hogy hús mentesen szeretnék étkezni, de azt határozottan gondolom, hogy kevesebb hússal kibírnám, és törekedni is fogok erre. :) Ebből az elhatározásból, és egy főzőtökből született a következő recept. ;)

Hozzávalók:

1 db főzőtök fele

1 fej vöröshagyma

250 ml sűrített paradicsom

150 g linguine tészta

10 dkg sajt (lehetőleg parmezán)

1 teáskanál kókuszzsír

oregánó

só

1. A hagymát felkockázom, majd a kókuszzsíron megpirítom egy kicsit. Hozzáadom a nagyobb kockákra vágott tököt, és párolom 5-10 percet, hogy kicsit megpuhuljon. felöntöm a paradicsommal, és bőkezűen megszórom oregánóval, és egy kis sóval.

2. A tészta felét a tepsi aljára egyengetem, majd az elkészült tök felét ráhalmozom. Jöhet a következő rétek tészta, majd ismét a tök.

3. Alufóliával letakarom, és beteszem az előmelegített sütőbe. Amikor már finom illata van, leveszem róla az alufóliát, és a tetejére szórom a sajtot. Visszateszem a sütőbe, pár perc alatt rápirítóm, majd jóízűen megesszük. :)

Jó étvágyat!

A répa és a cékla a kedvenc őszi zöldségeim közé tartoznak.

Ezekkel kísérleteztem most. :)

Hozzávalók:

200 g darált marhahús

1 közepes cékla

1 fej lilahagyma

2 marék aszalt vörösáfonya

1 dl vörösbor

olivaolaj

1 db sárgarépa

100 g köles

1/2 fej vöröshagyma

1 db chili

só

1. Sütés előtti este a marhahúst összekeverem a vörösáfonya felével, egy kis sóval és a vörösborral, majd hűtőbe teszem.

2. A céklát és a lilahagymát nagyobb darabokra vágom, és egy tepsi aljára teszem. Ráhalmozom az előző este bekevert marhahúst, majd meglocsolom egy kevés olivával. Mehet a sütőbe!

3. A vöröshagymát felkockázom, kevés olajon megpirítom, majd hozzáadom a kölest. Felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel és enyhén sózom.

4. Egy másik edényben megfőzöm a karikákra vágott répát, és ha kész, egy pici vízzel pépesítem. Hozzáforgatom a puhára főtt kölest, és az egészen apróra vágott chilit.

5. Ha már puha a cékla, akkor a marhahúsom is kész, mehet minden a tányérra!

Jó étvágyat! :)

A hokkaidót épp egy évvel ezelőtt fedeztem fel, amikor az egyik barátnőm boldogan újságolta, hogy vásárolt párat, majd következő alkalommal küldött egy képet, hogy mennyire szétesett, amikor először próbálta egyben sütni. :D

Ebből a tapasztalatból kiindulva én is fel voltam készülve a vizuális katasztrófára, de az enyém valamiért egyben maradt. Lehet, hogy kisebb is volt a termés, ami hozzám került, vagy nem volt akkora nedvességtartalma a tölteléknek.

Íme a végeredmény: 

Hozzávalók:

1 kisebb hokkaidó tök

50 g hüvelyes keverék (lencse, borsó, bab, bármi)

50 g darált pulykahús

1 db tojás

1/2 fej vöröshagyma

só

bors

tálaláshoz: bármilyen zöld köret

1. A tököt megskalpoljuk, majd kikanalazzuk a belsejéből a magokat alaposan.

2. A vöröshagymás apróra vágjuk, majd egy nagyobb edényben összedolgozzuk a hússal, a hüvelyesekkel, a tojásokkal, és a fűszerekkel.

3. Ha kész a massza, beletöltjük a tök belsejébe, és a tetejére helyezzük a kalapját. Nem baj, ha kicsit kilóg a töltelék. :)

4. Alufóliába csomagolom a tököt úgy, hogy a tetejét 20 perc sütés után ki tudjam nyitni, majd beteszem a 180 fokos sütőbe. Összesen 35-40 percig sütöm. Amikor már érezni a finom illatát, akkor már majdnem kész. 

5. Zöld körettel tálalom.

Jó étvágyat hozzá!

A mostani recept egy halálközeli élményemhez köthető. 

Mint az előző receptnél említettem (Sztrapacska kacsazsírban pirított lilahagymával), síelni voltam múlt héten. Úgy kezdődött, hogy az új kolléganőmről (TH) kiderült, hogy síoktató (valamint jófej is), és mivel ez teljesen kompatibilis volt a ténnyel, hogy nem tudok síelni, többedmagammal "felcsatoltunk". Néhány műanyagpályás gyakorlás után egyszercsak egy havas hegy lábánál találtuk magunkat, és kezdetét vette az igazi csúszás. Kb. 3 kék pályás lecsúszás után már egészen kezdtem elhinni, hogy nem feltétlenül fogom mindenemet összetörni abban a 2 napban. Délutánra már akkora lett az önbizalom és a tettvágy, hogy átmentünk a piros pályára. Ezt igazán nem kellett volna... vagy még nem... vagy akkor nem... 

Nem vagyok egy hirtelen kétségbeesős típus, de ez a pálya igazán kifogott rajtam. A nagyrészét a fenekemen csúszva teljesítettem, de amikor épp nem ezt csináltam, akkor a könnyeimmel küszködve gondolkodtam azon, hogy most már vajon indokolt-e kihívni a hegyimentőket, és ezt most így fedezi-e a biztosításom... :D Szegény TH végigasszisztálta a külső szemmel valószínűleg komédiába illő haláltusámat, de azt biztosan állíthatom, hogy ő sokkal jobban hitt abban, hogy meg tudom csinálni, mint én. :D

Minden esetre egy röpke óra alatt leértem a hegyről, és enyhén sokkos állapotban betévedtem a hüttébe. Kb. 10 perc némaság kellett részemről, mire újra szocializálódni tudtam, és ebben sokat segített az az isteni káposztaleves, ami segített feldolgozni, hogy még élek.

Hozzávalók:

1 fej káposzta

1 szál kolbász

2 marék szárított erdei gomba

2 db krumpli

1 fej vöröshagyma

babérlevél

szemesbors

köménymag

só

2 ek ecet

1 ek étolaj

1, A hagymát felaprítom, az olajon picit megpirítom, majd a fekarikzott kolbászt ráhalmozom. Ha szépen kisült a zsírja, akkor a vékony csíkokra vágott káposztát is hozzáadom, és fonnyasztom kb. 20 percet fedő alatt.

2. A szárított gombát közben megmosom, majd leforrázom. A puhult pár percig, hozzáadom a káposztához a felkockázott krumplival, a fűszerekkel, az ecettel és felöntöm az egészet vízzel úgy, hogy jól ellepje. 

3. Ha felforrt, ráérősen főzöm addig, amíg minden zöldség meg nem puhul.

Cipőban, vagy pirítóssal tálalva a legjobb!

Szlovákiában voltam síelni a héten. Mivel ez volt életem első "felnőtt síelése", kalandosnak ígérkezett több szempontból is. Olyan célokat tűztem ki magam elé például, hogy ne törjem el egyik végtagomat sem, igyak finom helyi söröket, és jókat együnk/főzzünk a többiekkel. 

Első cél pipa.

Második pipa (a Tatra tea is lecsúszott). :)

A harmadik csak részben teljesült, ugyanis az alapos bevásárlás ellenére, szégyenszemre semmilyen főzési folyamatban nem vettem részt. :D Kifejezetten kényelmesre sikeredett részemről ez a kis kiruccanás, még a reggeli kávémat sem én főztem... :) A finom kaják azonban így sem maradtak el szerencsére, és amíg épp jóízűen vacsoráztam, rádöbbentem, hogy még sosem készítettem sztrapacskát (vagy, ahogy Szlovákiában hívják, bryndzove halusky), holott, ez az egyik kedvenc fogásunk SzZs barátnőmmel közösen. Korábban kísérőitalnak mindig Pina Coladát választottunk hozzá... Régi szép idők... Nos hát, egyébként sem tudtam bryndza nélkül hazajönni, úgyhogy a legfontosabb összetevő adott volt.

Hozzávalók:

500 g krumpli

1 db tojás

200 g búzaliszt

csipet só

100 g bryndza (juhtúró)

1 fej lilahagyma

kacsazsír

frissen őrölt bors

1. A krumplit nagyon apróra reszelem. Hozzáadom a tojást, a lisztet és a sót, majd összedolgozom a masszát. Ha véletlenül nem reszeltem a krumplit elég apróra (megtörtént eset alapján), akkor botmixerrel még javíthatok az állagán. :)

2. Egy nagy fazékban vizet forralok, és nokedliszaggatóval beleaprítom a masszát. Kb 10 percig főzöm, majd leszűröm, és átöblítem hideg vízzel. Hozzákeverem a juhtúrót.

3. A kacsazsíron megforgatom a karikákra vágott lilahagymát, amíg kicsit megfonnyadnak.

4. Tálaláskor a sztrapacska tetejére halmozom a hagymát, és frissen őrölt borsot szórok a tetejére.

Jó étvágyat! :)