Szeretem a húsos ételeket.

Azok táborába tartozom, akik szerint az emberi szervezetnek szüksége van a hús fogyasztására, és kifejezetten örömömet is lelem benne, ha sikerül úgy eltalálnom a fűszerezést, hogy kihozza az adott fajta hús igazi zamatát. 

Mindemellett egy csomó problémám van ezzel a dologgal. Egyrészt fontosnak tartom a mértékletességet, mert ha tudatosan odafigyelek arra, hogy kevesebb husit egyek, magamon is tapasztalom, hogy jót tesz a szervezetemnek az ebből a szempontból szellős étrend. Hozzáteszem, javarészt ülőmunkát végzek, nem vagyok kitéve nehéz fizikai kihívásoknak, így valószínűleg könnyebben is megvalósítható ez az odafigyelés. 

Aztán ott van az is, hogy szegény állatok... Nagyszüleim foglalkoztak állattartással is, nem egyszer volt nálunk disznóvágás, "csirkeszüret", nem emlékszem olyan traumára az életemben, amikor megvilágosodok, hogy a sült hús valaha kint kapirgált az udvaron. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az a mai napig nem tántorít el sem a vásárlástól, sem a fogyasztástól, hogy a tányérom tartalma valaha élt. Ellenben a ketreces csirkét már nem veszem meg, ha tehetem. És azt hiszem, mindkét probléma akár külön-külön is visszatartana ettől: a hús minősége és az állattartás milyensége. 

Környezetvédelmi szempontból is van bennem egy folyamatos lelkiismeret-furdalás. De ezt még el tudom hessegetni azzal, hogy "boldog húst" eszem általában, tehát nem a nagybani húsipart támogatom.

És aztán jön még egy érdekes dolog, ami lehet, hogy ellent is mond a fentebb leírt "nekem nincs bajom a halott állatok elfogyasztásával" bekezdéseknek. Ez pedig a hús elkészítése. :) Egy csirkemell filé felkockázása cseppet sem okoz gondot, de amikor valami olyan részével kell dolgoznom egy állatnak, ami nem ennyire "hússzerű", akkor arra azért rá kell készülnöm néha. Nem olyan rég vettem 3 kakast, és 2 órán át kerülgettem a hűtőládát a konyhában, mire rávettem magam, hogy nekiálljak a főzésnek, mélyhűtőzésnek. Gumikesztyűben. :D Valószínűleg most veszítettem el a hitelemet mindenki szemében, de sajnos ezt vállalnom kell, mert tényleg így történt. És mielőtt bárki kifogásokat keresne nekem, hogy biztos akkor kellett még koppasztani a kakast, elárulom, hogy már bontottan vettem, szóval, tényleg csak be kellett zacskózni részenként, hogy betehessem a mélyhűtőbe. Kínomban azt is elképzeltem, hogy a dédapám, aki hentes volt, most biztos mozizik a túlvilágról, és mutogatja a kétségbeesett kínlódásomat a kollégáinak. 

Mindenesetre miután túl vagyok a hús feldolgozásán, már tényleg képes vagyok ételként tekinteni rá, és ilyen formában már jóízűen falatozom belőle.

Összefoglalva tehát, nem hiszem, hogy valaha arra jutok, hogy hús mentesen szeretnék étkezni, de azt határozottan gondolom, hogy kevesebb hússal kibírnám, és törekedni is fogok erre. :) Ebből az elhatározásból, és egy főzőtökből született a következő recept. ;)

Hozzávalók:

1 db főzőtök fele

1 fej vöröshagyma

250 ml sűrített paradicsom

150 g linguine tészta

10 dkg sajt (lehetőleg parmezán)

1 teáskanál kókuszzsír

oregánó

só

1. A hagymát felkockázom, majd a kókuszzsíron megpirítom egy kicsit. Hozzáadom a nagyobb kockákra vágott tököt, és párolom 5-10 percet, hogy kicsit megpuhuljon. felöntöm a paradicsommal, és bőkezűen megszórom oregánóval, és egy kis sóval.

2. A tészta felét a tepsi aljára egyengetem, majd az elkészült tök felét ráhalmozom. Jöhet a következő rétek tészta, majd ismét a tök.

3. Alufóliával letakarom, és beteszem az előmelegített sütőbe. Amikor már finom illata van, leveszem róla az alufóliát, és a tetejére szórom a sajtot. Visszateszem a sütőbe, pár perc alatt rápirítóm, majd jóízűen megesszük. :)

Jó étvágyat!